Ti is emlékeztek még rá, hogy volt ilyen?
Én sajna csak arra emlékszem, hogy volt, a színére már nem, de tuti nem ilyen kék-bézs volt, mint ez. A szélén levő kis korlátra szokta a nagymamám felakasztani a géz(?)hálót, amiből kicsöpögtette a savót a túrókészítés során. Hm, de rég volt...
7 megjegyzés:
Én nem láttam még ilyet, akkor fiatal vagyok :-D?
A középső a sütő, de a két szélső kis ablak mire szolgált? Ott tették be tüzelőanyagot?
Az én nagymamám a mai napig azon főz. :-) Fehér zománcos és rózsák vannak rajta. :-)
Két kis ablak: a felsőn megy be a tüzelőanyag, alul meg a salakanyag jön ki.
Van egy hátul a kiskonyhába....
Ideális téli kocsonyafőzésnél, és a nyári paradicsomlé illetve szilvalekvár készítésénél.
Az én nagymamámnak csak egy kis rezsója volt, viszont emlékszem az olajkályhájára, és arra, amikor a piszkavassal lökte arrébb a tetején lévő kis ablakok karimáját, hogy be tudja dobni a lyukon a tüzelőt.
Egy időben én is használtam ilyet (pedig nam vagyok annyira öreg...:O)) Persze nem bézs színű volt, hanem a klasszikus fehér-fekete, salgó sparhelt...Azért szerettem, mert nem csak főzni lehetett rajta, hanem jól be is fűtötte a konyhát :o) Szerintem nagyon praktikus megoldás!
Nekem most is van sparheltem, vagy ahogy máshol mondják masinám - méghozzá tuti jó. mert cirkora kapcsolható, vízcsövek vannak a sütő fölött.
Török a drága és megfizethető volt, három helyre jut a melegéből!
Sajna barna...
még talán otthon is volt, de Erdélybe, ahova járunk, ott még mindig van... nekem is nagyon tetszenek ezek!!!
Megjegyzés küldése